Pasaréti Páduai Szent Antal plébániatemplom

Amikor 1899-ben a Pasarét fő közlekedési tengelye kiépült, senki nem sejthette, hogy ott, ahonnan az út a mai Csévi-, illetve Kapy út kezdeténél enyhe törésvonallal halad tovább az Ördögárok felé, a 20. század harmincas éveiben jelentős építészeti együttes jön létre. Ennek meghatározó eleme a templom, messziről látható, karcsú harangtornyával és a mögötte lévő kolostorral, de lényeges alkotórésze a néhány évvel később épült autóbusz-végállomás len-dületesen-ívelően formált tömege is.

Ez Buda egyik legszebb tere, közepén a magas, de a tekintet számára mégis optimálisan „elérhető” díszkút-talapzatra állított, a gyermek Jézust karján tartó bronz Szűz Mária szoborral, Boldogfai Farkas Sándor alkotásával. Ez mintegy előkészíti a magasba szökő torony hatását, míg az építészeti keret alsó vonalát a földszintes, több funkciót betöltő végállomás épülete adja. A látvány a tér déli oldaláról, a Pasaréti út torkolatától a legmarasztalóbb. Innen az évszakok váltakozó színeivel, de állandó szépségével koronázza a természeti háttér, a Hunyad-orom és a János-hegy. Mindez egységes építészeti koncepció mestermüve, alkotója Rimanóczy Gyula építész (1903-1958).

A Pasarét beépítése 1896-1930 között, a templomépítés előzményei

Az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa már 1880 körül felvetette a mai Pasaréti út kiépítésének szükségességét, és javaslatot tett annak nyomvonalára. Pasarétnek nevezték az akkor teljes hosszában nyílt vízfolyású Ördög-árok menti, a Lipótmező és a Városmajor között húzódó zsombékos területet, valamint a Törökvészig terjedő hegyoldali lejtőt. (Az elnevezés eredetére vonatkozó magyarázatok közül a legvalószínűbb, hogy az árokpart legelőit jelző szerb Pasa és ugyanennek német elnevezése, a Ried szó összevonásából származik.)

A korabeli Trombitás útnak a mai Vasas pálya területén hajdan áthaladó szakasza - a „Kőszénbánya és Téglagyár Pesten” cég itteni agyagbányája művelésének során - megcsúszott és beszakadt. A helyreállítás a társulatot kötelezte. 1889-ben jött létre a megegyezés a főváros és a cég között. Az ebben foglaltak szerint a hat öl széles utat a cég építi és tíz évig karbantartja. így alakult ki a Pasaréti út, mely a fogaskerekű vasút állomásával szemben indulva és a sportpálya területét - az egykori agyagbánya lejtőjét - megkerülve, emelkedő kanyarral tér vissza a meglévő, a dombhajlat rétegvonalát követő eredeti dűlőút nyomvonalába.

térképA Közmunkák Tanácsa által létrehozott bizottság a terep rendezését úgy irányította, hogy az új Pasaréti út mentén építési telkek alakulhassanak ki. Már 1896-ban egy bankhivatalnokokból álló társulás családiházas telep létesítése céljából kérte, hogy a korábban 1000 öles minimális területet tovább csökkentve csak nyaralószerű legyen az építkezés. Ezt követően többnyire téli-nyári lakásra szánt villák sora épült föl, kialakítva a Pasaréti útra merőleges mellékutcák rendszerét. A Budai hegyek által közrefogott völgyhajlat erősödő vonzása, a kertes házak igénye tágította a beépíthető területek határát. A település fölhúzódott a mai Kapy és Gábor Áron út közötti Törökvész dűlő lejtőjére is.

A felduzzadt lélekszámú főváros egyre inkább túlnőtte a kialakult kereteket, így a budai oldalon Óbuda, Országút, Újlak, Tabán, Víziváros plébániái mellett újabbak kezdtek szerveződni, többek között a városmajori plébánia is. Érthető, hogy a budai ferencesek 1925-ben megindított pasaréti megtelepedését nemcsak a rend, hanem az új városrész lakóinak igénye is szorgalmazta.

Az események pontos követését a ferences levéltár, a budai és a pasaréti História Domus, más korabeli dokumentumok teszik lehetővé. P. Schrotty Pál budai ferences házfőnök - P. Tamás Alajos tartományfőnök bátorításával - indította meg a rend letelepedését. Egy 1400 öles nagyságú telket vásárolt a Pasaréti út és a Szilfa utca sarkán, amelyen hétszobás villa állt. A vételárat a házfőnök-plébános a székesfővárostól mint kegyúrtól kapott összegből és a hívek adományaiból fedezte. A villa három szobájának összenyitásából alakították ki a kápolnát, többi részéből pedig a letelepedéshez szükséges helyiségeket. 1925. december 24-én éjfélkor fölszentelték a kápolnát, és bemutatták az első szentmisét. A Pasarét lakói az ideiglenes kápolnát megszerették, és „erdei kápolnának” - Waldkapelle-nek nevezték el. Nem tekintették végleges megoldásnak. Már 1925-ben megalakult a „Pasaréti Kápolnaépítő Bizottság”, ugyancsak a házfőnök szellemi irányításával és a hívők tevékeny részvételével. Kieszközöltek a várostól egy jelentősebb összeget templom építésére: hiszen ez volt a végső cél. A szándékot nem követhette folytatás, mert a házfőnököt időközben Rómába rendelték és az ügy egyelőre elakadt. Ismerünk azonban egy 1926-os tervet, melynek szerzője Kismarthy Lechner Jenő, és - felirata szerint - „Szent Ferenc jubileumi templom és rendi üdülőház” létesítésének céljából készült, a gótikus és pártázatos reneszánsz építészet formavilágának felhasználásával. Nem a mai templom helyére, hanem valószínűleg oda, ahol a villaépületből kialakított kápolna állt.

Az 1926 utáni időszakban jelentős változások következtek be az építészet alakulásában, az egyház és a modern építészet viszonyában, a leendő templom környezetének formálásában egyaránt. A kor modern építészeti irányzatának szinte minden jeles képviselője feladatot kapott, így többek között: Kozma Lajos, Molnár Farkas, Fischer József, Weichinger Károly, Hajós Alfréd. Rimanóczy Gyulának két épülete létesül itt. Az 1933-as iker lakóház már a templom építésének idejével esett egybe a Pasaréti út 96. számú telken, Szakáts Lajos házát, a Pasaréti út 97. szám alatt a templommal egy időben tervezte, és 1934-ben készült el.

Jelentős volt a környék építészeti arculatának alakításában a Napraforgó utcai kislakásos mintatelep létrehozása a Pasaréti út külső szakaszán, az Ördögárok mellett. A 22 családi házból álló telepet - a közepén elhelyezett emlékkő szerint - „1931-ben a kor művészi törekvéseinek szellemében tervezték”. Bizonyítandó, hogy a szerényebb jövedelmű polgárság számára kisebb telkeken elérhető költséggel is lehet jól használható lakóházakat építeni. Ez az „új építészet” jegyében született együttes éppen olyan rést ütött a hivatalos és a konzervatív közszellem bástyáján, mint az ekkor már épülő, és heves vitákat kiváltó „ultramodernnek” nevezett városmajori templom.

A pasaréti templom építéstörténete

Rimanóczy Gyula a budapesti Műegyetemen 1925-ben szerezte meg építészmérnöki diplomáját. Az azt követő években pályázati tervei között ott találjuk Uj-Hatvan római katolikus templomának pályatervét, amelyen németországi és hollandiai tanulmányútjai hatása érezhető. A székesfehérvári Prohászka-emléktemplom tervében a hajó belsejének a vasbeton keretek sorolásával létrehozott ritmusa már magán viseli sajátos térformálásának vonásait, a pasarétihez hasonló ablakokkal. A „Négy evangélista temploma” pályamű aszimmetrikus tornyának alapformája pedig szintén megjelenik a pasaréti templomnál, karcsú, üvegzsaluk játékával oldott ha rangemelettel gazdagítva. Ugyancsak tervpályázati mű az Árpádházi szentek templomának a terve, amelynél a vasbeton keretek pillérei a belső teret fő- és mellékhajókra osztják.

A régi és az „új építészet”, a történeti formákat alkalmazó historizmus és a konstrukciót, a formát egyaránt befolyásoló új anyag, a vasbeton alkalmazásával alkotók vitája, ez utóbbiak műveinek és személyének támadása olykor éles formát öltött. Kiterjedt ez az építészet minden ágára, de különösen a templomépítészetre. Annak ellenére, hogy XI. Pius pápa az egyházművészetre vonatkozó 1925-ös enciklikájában megerősítette, hogy a modern egyházművészet befogadása az egyház hagyománya, mégis, az új szellemben alkotó fiatal építészek nehezen jutottak jelentős munkákhoz. Amennyiben erre sor került, intrikák, gáncsoskodások közepette voltak kénytelenek a tervezés és a megvalósítás akadályait leküzdeni a mű befejezéséig eljutni, majd a kritikák kereszttüzét állni.

Ebben az időszakban nem csak külföldön, hanem a magyar egyházi építészetben is figyelemre méltó modern templomok épültek. Ezek sorát a Győr-gyárvárosi római katolikus templom nyitotta meg (1927-28), melyet Arkay Aladár és fia, Bertalan tervezett. (TKM Kiskönyvtár 603. sz.) Később kiderült, a vasbeton szerkezet nem tűri a klasszikus elemeket, az új konstrukció új formák alkalmazását hozza magával. Ez ugyancsak Árkay Aladár és Bertalan művében, a Budapest-városmajori Jézus Szíve templomnál teljesedett ki. (Lásd TKM Kiskönyvtár 556. sz.)

Elgondolható, hogy Rimanóczy - akit 1929-ben a Mérnöki Kamara tagjai közé is felvettek - mennyire várhatott olyan templom-tervezési megbízásra, amely meg is valósul! Erre 1931-ben került sor. A modern felfogásban alkotó fiatal építész fölkérése a pasaréti templom tervezésére korábbi pályázati munkái ismeretében történt. A megbízó felismerte a ferences szegénység és a modern architektúra egyszerűségében rejlő gondolati azonosságot, és - nem utolsósorban - a modern forma olcsóbb voltát is.

Rimanóczy első két tervváltozatában a tornyot és a rendházat a templom jobb oldalához kapcsolja. A hagyományokhoz jobban igazodó változat főhomlokzatán egyetlen nagy íves faltagolás dominált, felső részén - a bejárat fölötti teljes felületet kitöltő - szoborral. A templomot a domboldal felőli részre helyezett kolostorral öt, széles ívű árkádsor kötötte volna össze. A másik, modernebb felfogású változatnál a főhomlokzat tengelyében és a torony hasábját koronázó hengeres harangemeleten üvegpikkelyes felület jelenik meg, mely a holland Jacobus J. P. Oud által alkalmazott geometrikus kompozíció, illetve az építész korábbi tanulmány útjának hatását tükrözi. Szembetűnő a kolostor „Bauhaus-stílusban” formált homlokzatán a megnövekedett üvegfelületek aránya és osztásrendje.

1932. július 8. a dátuma Rimanóczy Gyula „A budai ferences rend templom és rendház építkezése a II. Pasréti út 11.926. hrsz. telkén1 feliratú, először engedélyezésre benyújtott tervének. Ennek programja már reálisabb épületméreteket mutat, figyelembe veszi a telek adottságait. A szentély még egyenes záródású, de a torony tudatos tervezői megfontolás alapján - a ferences hagyományokat követve - a főbejárat mellől hátrább, csaknem a szentély mellé, átkerült a templom másik oldalára. Négyzetes hasábjának középvonala így a Pasaréti út tengelyének egyenes meghosszabbításába esik. Egy továbbfejlesztett változat kerülhetett 1933 tavaszán a Központi Egyházművészeti Hivatalba, amelyről annak elnöke, Dr. Szőnyi Ottó részletes bírálatot közölt.

Ő elsősorban a gyakorlati-liturgiái szempontokat vette figyelembe. Az egyik kívánt változtatás az oltár helyére vonatkozott, amellyel az építész megelőzte korát. Rimanóczy ezt - köralaprajzú lépcsőzetre állítva - a félköríves szentély centrumába helyezte, amely Szőnyi véleménye szerint az egyházi előírásokkal ellentétes. (Nem szabad elfelejtenünk, hogy a II. Vatikáni zsinat liturgikus reformja csak 30 év múlva következett be.) Szőnyi a korrigálást követően a tervet megvalósításra alkalmasnak találta. Minősítése szerint a mértani tömegek arányos felépítésűek „...hogy mondanivalóját a kor őszinte nyelvén és ferences egyszerűséggel mondja el, csak értékéül tudom be a tervnek” - írta összegzésül.

A Rend képviselőinek 1933. április 16-i véleményezése kellő alapot adott ahhoz, hogy Rimanóczy Gyula elkészítse a végleges megoldást. Ez már a Szent Ferenc Naphimnuszában megénekelt természetszeretetről ismert, a szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadalommal őrző szerzetesek igényeit követte, messze elkerülte az építészettörténeti formavilág kelléktárából válogató építészeti felfogást. És olcsóbb volt! Rimanóczy megépült pasaréti templomának és a VIII. kerületi Rezső térinek összevetését a krónika megőrizte: a férőhely a két templomban egyenlő, de a 'nádorispán stílusban épült Rezső téri templom több mint ötszörösébe került, mint a pasaréti. „ Ennek ellenére a pasaréti templom építése során meg kellett vívni a harcot - a korabeli sajtónak az új építészet ellentáborára alkalmazott érzékletes megnevezésével - a „pallérromantika” és az „akantusz-maharadzsák” képviselőivel szemben.

1933. július 21. a dátuma Rimanóczy III. tervváltozatának, amelyért a végleges építési engedélyt adtak. Az ügy intézésébe avatkozott be az „ellentábor” képviseletében Petrovácz Gyula építész, országgyűlési képviselő, törvényhatósági tanácstag, aki nemcsak a Központi Egyházművészeti Hivatalhoz való újbóli fölterjesztést javasolta, hanem - miután intrikája a székesfővárosnál kudarcot vallott – nem átalotta ezt Serédy Jusztinián hercegprimásnál megkísérelni, aki a pasaréti Historia Domus 1933. október 6-i bejegyzése szerint: „…építkezésünkre rossz és irigy szemmel néző egyén befolyására letiltja az építkezést. A már sajtó és rádió útján hirdetett alapkőszentelés bizonytalan időre el lett halasztva.”

Erre csak a tiltás megszüntetése után, november 5-én került sor. Hat nappal később a már teljes magasságban álló falakra kitűzhették a bokrétát. Az első kapavágás már szeptember 10-én megtörtént, majd Simkovics Lajos és Szabó Lajos statikus tervezők meghatározták a torony alapozását. Az építés zavartalanul haladt. 1934. október 14-én sor került a templom fölszentelésére.

A templom leírása

A templomhajó és a szentély zárt tömege mellett szökik magasba a karcsú, a kereszttel együtt 46 méter magas harangtorony, úgy, hogy a „Pasaréti út felől jövet domináló képet nyújtson ... ezért a campanile a Pasaréti út törési vonalába állíttatott” - írja a tervező. Tövében Somló Sári alkotása, a kereszt súlya alatt földre zuhant Krisztus kőszobra áll. A tornyot alacsony nyaktag kapcsolja a templomhoz, mely annak oldalán könnyed ívsorban folytatódik. Ennek északi párja a kolostorudvar hangulatos, déli oldali lezárása. Az épületegyüttest a Csévi út felől határoló kerítés, illetve a mögötte lévő és a plébánia helyiségeit magában foglaló alacsony épület vízszintes sávja adja a lendületes, magas torony kontrasztját. A főhomlokzat két domborművét, Szent Ferenc és Szent Antal alakját Vilt Tibor készítette.

A korabeli méltatások - elismert szaktekintélyek tollából -nem csak az építészeti alkotás védelmét, hanem részletes ismertetését is feladatuknak tekintették. így alkalmasak arra, hogy a leírást ezek részletei adják. „Ami a templom stílusát illeti... őszinte eszközökkel monumentális hatásokra törekszik a tervező, és ezt a célját el is éri... A nagy mértanias formák arányos felépítésűek... „ - állapítja meg Szőnyi Ottó. A továbbiakban a tervező műleírása kalauzol: „...a templom külső architektúrájában az egységesség hatását kívánják emelni az egyes motívumok ritmikus ismétlődései, így a torony befejezését szolgáló karcsú magas ívek a főbejáratnál is ismétlődnek. A torony felső, koronázó részén üvegzsaluk készíttettek a tömeghatás könnyítésére... Az üvegnek az egyházi építészetben való alkalmazása kimeríthetetlen szépségeknek ad teret. A masszív, tömör építészeti formákkal kapcsolva könnyedséget, légiességet biztosít, bizonyos fokig absztrakttá teszi azokat.”

Különösen illik ez a megállapítás a főbejárat íves portikusza mögötti üvegezett betonrácsra. Fényhatása a templom belsejében feloldja a tömör építészeti formákat, a homlokzati fal belülről áttetszővé válik. Ennek további eszközei a hajó mindkét hosszfalán megjelenő nyújtott, félköríves ablakok, melyeket finom műkő „mérművek” tagolnak. Mintájukat az épület jellemző motívumának, a félköríveknek ritmikus ismétlődése adja.

A templom konstrukciója vasbeton keretrendszer, amely a födémet hordja, valamint a magas falak merevítéséül szolgál. A templom mennyezetét vasbeton mestergerendák és bordák tagolják. Az oldalfalak üreges, hőszigetelő téglából készültek. A függőleges tartóelemekről, a pillérekről állapítja meg az építész-kritikus Brestyánszky Tibor: „Ezek a keresztmetszeti méretek és a térkompozíció formai követelései a vasbetontervezőket nem mindennapi feladat elé állították... a kétoldali nyúlánk és sudár ívezetsor inkább csak léptéket ad a térnek, mint hajókra való feltagolást, és világosan mutatja a modern térgondolatot - a határfalak teherhordó szerepét a fal elé állított pillérek veszik át — a keresztmetszeti méreteik pedig a modern konstrukciót érzékeltetik.”

Az ívezet vállmagasságáig csaknem 9 méter magas 35/35 cm-es pilléreket tekintve elismeréssel adózhatunk az új szerkezeti anyag lehetőségeit merészen kihasználó statikusoknak. Még akkor is, ha a szentélykörüljáró 7,80 méter magas pilléreinél a keresztmetszetet már olyan karcsúra vették - mindössze 25/25 cm -, hogy a későbbiekben gondot okoztak. A templom kivitelezését a Magyar Építő Iparosok Szövetkezete végezte. A templom és a rendház építését Sarló László oki. építészmérnök, építőmester irányította, a főpallér Auguszt József volt.

A csarnokszerűen áttekinthető belső térben „ az egyik oldalon elhelyezett mellékkápolnák sora - a modern templomépítészet újítása - úgy művészi, mint gyakorlati szempontból igen sikerült megoldásnak mondható. Gazdagítja a teret anélkül, hogy aszimmetriájával a legcsekélyebb mértékben is zavarna... Igen hatásos az öt lépcsővel felemelt, félkörívben záródó szentély megoldása .... amelynek mennyezetvilágítása ünneplés fénykoszorújával misztikus hatást ad a nyúlánk pillérekben felmagasodó szentély terének.

Kár, hogy ezt a magasságlendületet éppen középen... a legfontosabb ponton köti le az oltárnak a tabernáku-lum mögött emelkedő hátlapja. „ A méltató Dr. Somogyi Antal teológiai tanár, a modern magyar egyházművészet pártfogójának észrevétele indokolt volt: az eredeti terv szerint az oltár a szentély félkörívének középpontjába került volna, csak nem engedték megvalósítani. Az építész és művének értékelése méltán terjed ki a részletekre is, melyek tehetségét és alkotói gondosságát egyaránt tükrözik, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a templom „az ókeresztény bazilikák belső térhatásának finom hangulatát érzékeltesse.

A kereszténység szimbólumai új életre kelnek egyszerű felületeken, kitűnően megkonstruált rácsokon, ajtókon, és egy mélyértelmű dekoráció bőséges forrásává válnak kezében.... A nemes formájú szószék, a célszerűen megkonstruált bútorok, a pompás világítótestek az anyagszerű formák igazságával hatnak... mennyire fontos a modern épületen lehetséges néhány részletnek formai befejezettsége és tökéletes ipari kivitele... A tervező feladata a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználását harmonikusan úgy irányítani, hogy a befejezett épületen a legnagyobb egyszerűség mellett is érezhető legyen az anyag feletti biztos uralma” - írja Brestyánszky Tibor.

A templom nehézségeket legyőző megszületéséről méltó sorokkal emlékezik meg a krónikás szerepét vállaló Ybl Ervin: „Budapest új, értékes művészeti alkotással lett gazdagabb. Október hó 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a ferenceseknek a budai Pasaréten épült templomát, Rimanóczy Gyulának, a fiatal magyar építészgárda tehetséges tagjának korszerű alkotását. „ Tudjuk, hogy a „nagy világnézeti harcokat” jórészt a konkurencia, az „ügyeskedők kisded játékai” okozták, amint ezt Bierbauer Virgil találóan megjegyezte. Yblt idézve: „a pasaréti templom egyik első lépés a modern építészeti formanyelv kialakulásának fölfelé vezető útján, melyen az architektúra az iparművészettel karöltve halad. Ezért örülünk oly őszintén a hit és a nemzet nevében e templom létrejöttének.” Az épületegyüttes képzőműveszeti alkotásokban is gazdag. Az oldalfalakon a magas ablakok közötti felületeket nyolcnyolc ferences szent képe (14), a szentély íves hátfalát pedig a templom névadójának, Páduai Szent Antalnak az ábrázolása díszíti, három-három angyal között. A sgraffito hatású, de valójában freskó-technikával festett alakokat Unghváry Sándor kartonjai alapján a római iskolán nevelkedett Leszkovszky György festőművész készítette. A bal oldali falképsor első alakja Luchesius, az első ferences harmadrendi, majd Alkantarai Szent Péter a lánglelkű szónok, Szent Bonaventura, a rend működésének alapját megalkotó egyházdoktor, Árpád-házi Szent Erzsébet, a szegények szolgálója, Szolánói Szent Ferenc, Amerika egyik első szent hittérítője, Szent Jeanne D'Arc, a franciák nemzeti szentje, Szent Klára, Ferenc követője, a klarisszák alapítója, Marchiai Szent Jakab, a ferencesek szigorú életformájának, az obszervanciának harcosa zárja. Jobb oldalon az első Kapisztrán Szent János, a magyarországi ferences rendtartomány védőszentje, aki Hunyadi János társa a török elleni harcban, majd Sienai Szent Bernardin hitszónok, Szent Lajos király, a keresztes háborút szervező erényes uralkodó, Szent Didák a szegények pártfogója, Cortonai Szent Margit, a bűnbánók életét vállalók példaképe, Szent Paszkál, a spanyol pásztorból lett ferences, Szent Lajos, aki a trónról lemondva lett ferences, Portugáliai Szent Erzsébet, a nehéz házasságban élők példaképe.

A gondosan megépített orgonakarzat hosszabb időn át várta igazi hangszerét. Végül 1948 júliusában elektromos orgonát rendeltek a chicagói Hammond cégtől, amely 1949-ben érkezett meg, és ma már hangszertörténeti emléknek számít.

2005-ben készült el a karzaton az új orgona, amely Váradi István orgonaépítőmester munkája. Az orgona diszpozícióját Déri András orgonaművész és P. Varga Kapisztrán OFM házfőnök tervezte. A szekrénytervet Cságoly Ferenc Kossuth díjas építész, egyetemi tanár, valamint Félix Zsolt, Fialovszky Tamás építészmérnökök és Váradi István orgonaépítőmester készítették.

1948 novemberére készült el Leszkovszky György freskója a karzat mellvédjének falán, amely négy-négy bárányt (15) ábrázol, amint a mellvéd közepén lévő kereszt tövénél fakadó Iván István-Hodina Jenő: Talapzaton vizek forrásából szomjukat oltják. A templom színvilágával harmonizáló fríz lényeges eleme a templom bejárati nézetének.

A szentély liturgikus terének jelenlegi kialakítása Vladár Ágnes tervei szerint 1982-ben készült el. Lényegében Rimanóczy Gyula eredeti tervének gondolatát hozta vissza, a szentély terébe helyezett szembemiséző oltárral. Ennek lehetősége a jelentkező szerkezeti problémák megoldásából következett: a templomnak a 70-es évek végétől egyre sürgetőbbé váló műemléki helyreállításával függött össze. A sok szervező munkával járó vállalkozás sikeres véghezvitelében Fráter Szekeres János templomigazgató jelentős szerepet vállalt. A munka az egész épületegyüttesre kiterjedt, a műalkotások restaurálását is beleértve, és a templom fölszentelésének 50. évfordulójára készült el. Az építész Harsányi István, a statikus Dr. Gilyén Nándor volt. A szentély karcsú pillérsora és az íves külső fal alapozásának megerősítése csak a magas hátfalú oltár elbontása révén volt megoldható. A szentély új elemei - az oltár (1), a szentségház (2), és az ambo (4), az olvasóállvány - a korábbi oltár köveinek fölhasználásával készültek. Ohmann Béla három domborműve most is az oltár alépítményét díszíti: középütt az Úr áldozata, bal oldalon Melkizedek áldozata, jobb oldalon Ábrahám áldozata. Ohmann alkotása a szószék szintén süttői kemény mészkőből faragott reliefje is, a kereszt négy szárában a négy evangélista szimbóluma, középütt pedig Jézus az emberek Üdvözítője latin szövegének ismert kezdőbetűi: IHS.

A tornyot a templommal összekötő nyaktagban van a Szent Ferenc-kápolna (12). Fából faragott reliefje Bicskei Karle István munkája. Ábrázolása a legrégibb kolduló rend, az Ordo Fratrum Minorum (OFM = a Kisebb Testvérek Rendje) alapítójának Szent Ferencnek, és a megfeszített-föltámadt Krisztusnak egymás mellett álló alakja, amint felemelt kezüket keresztben egymásra fektetik: ez a két kéz egyúttal a ferencesek jelvénye. A domborművön látható a Ferenc által megszelídített gubbiói farkas, a teremtett világ, a természet tiszteletére utaló éneklő madarak sora. Ugyanez a művész készítette el a fából faragott Szent Sír CorpasX is, melyet Nagypéntektől Nagyszombatig helyeznek ki.

A hajó jobb oldalán négy kápolna követi egymást. A legelső a Jézus Szíve-kápolna (7), szobrásza Brinzeyné Illyefalvi Lőte Éva. A kitárt karú, kereszt alakú háttér előtt álló Jézus Szíve-dombormű két oldalán két pápa alakja. A bal oldalon térdeplő XI. Pius szorgalmazta, és tette ünneppé Jézus Szíve tiszteletét, ő engedélyezte 1929-ben a ferencesek pasaréti letelepedését is. A jobb oldalon térdeplő III. Ince hagyta jóvá a Szent Ferenc által vállalt életforma -a szegénység, tisztaság engedelmesség hármas fogadalmára épülő, a széles néprétegekkel szoros kapcsolatban lévő rend -reguláját. Bicskei Karle István Szűz Mária oltára (8) a Szeplőtelen fogantatás dogmája kihirdetésének 80. évfordulója alkalmából készült. A főalak melletti négyzetes mezőkbe komponált domborművek - az Angyali Üdvözlet, Mária és Erzsébet találkozása, a Napkeleti bölcsek látogatása, a Gyermek Jézus bemutatása, a tizenkét éves Jézus megtalálása a templomban, és a Kálvárián, a kereszt alatt álló fájdalmas anya képe - mutatják be Szűz Mária életének eseményeit. A Lőte Éva által készített Szent József-oltár (9) menzáján a templom építésének mecénása és segítője, Szendy Károly, polgármester emlékét őrzi védőszentje, Borroméi Szent Károly köralakba komponált domborművű portréja. Az oltárépítés költségeit a polgármester vállalta.

A magyar ferencesek missziós tevékenysége 1922-ben Amerikában, 1929-ben pedig Kínában indult meg. Ennek állít emléket a missziók védőszentjének, Lisieux-i Szent Teréznek (10) a tiszteletére emelt oltár, Hallgass Jenő Zoltán alkotása. A színes üvegablakokat Arkayné Sztéhlo Lili készítette. Az egyik korabeli méltatás „... az oldalkápolnák ragyogó tüzű üvegfestményei...” -ről beszél. A hajó déli falán 14 négyzetes aranykeretes dombormű a Keresztút stációit (13) jeleníti meg, melyeket Lőte Éva készített. A festett, színes fafaragás mindegyike külön szobrászati remekmű, a szenvedéstörténet megrázó erejű, művészi kifejezése az arcok, kezek jellemet tükröző ábrázolásával. Mindkét oldalhajó hosszfalának szentély felőli végén Dávid király zsoltáraiból vett idézetek (6) olvashatók: az architektúra szerves részeként az építész által az egész épülettel „stílusegységben” formált, a vakolatba mélyített kék színű betűkkel, a szavak kezdőbetűi aranyozottak. Számos, kivételes gondossági! eredeti részletterv maradt mindenről, legyen az rács, szobrászművész számára készült vázlat, gyóntatószék vagy világítótest-rajz. Ez utóbbiakat a kritika is kiemelten dicséri, „...különösen a főhajó oszlopain elhelyezetteket, amelyeknek üvegje előtt a nyolc boldogság szépséges mondatai hímeződnek zöld színű zománcból...” Megvalósításuk, mint ahogy a templomban lévő csaknem minden ötvöstárgyé, így a szentélyben lévő méltóságteljes, talapzaton álló kereszté (3) is, Iván István és Hodina Jenő nevéhez fűződik.

1945. május első vasárnapján áldotta meg Schrotty Pál tartományfőnök a Májusi Madonnát (5), amely Kákonyi Konstantina terve alapján Leszkovszkyné Galyas Margit alkotása. A csipke-szerűen áttört, különleges szépségű, festett-aranyozott fémdombor-mű májusban és októberben a szentély terébe kerül, egyébként az északi, kolostor felőli mellékhajó végfalát ékesíti.

Két Feszty Masa-festmény is látható a templomban, az előcsarnokból balra nyíló helyiségben Szent Filoména (17), jobb oldalán, a kórusfeljárattal szemben Szűz Mária képe (16). A mellette lévő fülkében Ohmann Béla Szent Antal-szobra áll.

A templom és a rendház által közrezárt területet a később épített ma plébániaként szolgáló - két földszintes szárnyépület hangulatos kertté formálja, a templom oldala melletti árkádok a régi kolostorkerengők hangulatát idézik. Közepén áll a művész adománya, Szent Ferenc kútja, Borsos Miklós szobrászművész alkotása.

A húsvéti időben a főoltáron álló Föltámadt Krisztus fából készült szobra id. Pál Mihály alkotása, fia 1998-ban szintén fából faragta meg a karácsonykor kihelyezendő Betlehemi jelenetet.

1938. április 18-án készült el Rimanóczy Gyula tervei szerint az autóbusz-végállomás, és szeptember 8-án - Kisboldogasszony ünnepén - állíttatta föl a főváros a Madonna szobrot. A templomkolostor épületegyüttesét a Csévi út felől határoló fal szoborfülkéjébe - melynek formáját Rimanóczy Gyula 1934 májusában vázolta föl - 1997-ben került

Csíkszentmihályi Róbert kőből készült szobra, az ácsbakon ülő, térdén a Gyermek Jézust tartó Szent József alakja. Az alkotás az egymáson nyugvó kezek, a távolba tekintő arcok szépségével ragadja meg az egyszerűség és a modern művészet e különleges - immár teljessé vált - együttesében a nyugalomra vágyó embert.

 

Nézze meg a pasaréti ferences templomot és környékét kívülről itt!