Szerzetesség

Szerzetesség

 

A szerzetességről az egyházi tanításban azt olvassuk, hogy az a keresztségi fogadalom, a Krisztussal megvalósuló életközösség radikális megélése. Radikalitása abban áll, hogy a szerzetesség életformájában is követni akarja Jézust azaz, aki valamelyik szerzetesközösség tagja lesz, szüzességet, szegénységet és engedelmességet fogad, hogy ezáltal is hasonlóvá váljon a Mesterhez.

Akit Isten szerzetesnek hív, annak élete nem csonkul, hanem kiteljesedik abban az állapotban, amit Jézus is élt, hiszen, ha Ő az Ember, ahogy Pilátus rámutat, és az Ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, akkor
ez az életforma is hasonlóan jó és szép, mint a papság vagy a házasság.

A szerzetesség az örök élet reményét tartja fenn az egyházban, mert létével azt az üzenetet hordozza, hogy Isten az ember végső gazdagsága, legnagyobb jóakarója, s hogy a vérségi kötelékek az Isten Igéjének való engedelmesség által létrejött közösségben tágabb perspektívát nyernek, miként Jézus erre a Szűzanya előtt is utalt: Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám. (Mt 12,50)

A szerzeteseknek ez a Krisztus-központúsága a forrása tevékenységüknek: az imádságnak és a munkának, a testvéri közösségben, a rájuk bízottak között megélt szeretetközösségnek, amelyeket a különböző típusú szerzetesrendek különbözőképpen hangsúlyoznak vagy valósítanak meg.

A nyugati egyházban a szerzetességnek a történelem folyamán főbb irányvonalai is kialakultak, így beszélünk monasztikus és kolduló rendekről, különböző kongregációkról vagy társulásokról. A legjelentősebb életszabályok, amelyek köré ezek a közösségek kapcsolódnak: az ágostonos, a benedeki és a ferences regula.

A ferencesek a koldulórendek csoportjába tartoznak, és a rendalapító, Assisi Szent Ferenc Regulája szerint élnek.

Ferences közösségünkről a www.ferencesek.hu oldalon tájékozódhat vagy a hivatas@ofm.hu címen érdeklődhet.